A Szegedi Marketing Klub szerdán megnyitotta kapuit más szakok előtt is, amelynek egy fergeteges vetélkedő lett az eredménye. Fontos megjegyeznem, hogy a hallgatók mellett a Vérszomjas Oktatók csapata is képviseltette magát, olyannyira, hogy még a versenyt is megnyerték. Persze a nyereményeket (JATE belépők) nagylelkűen megosztották a résztvevő csapatokkal.
A jó hangulatot a mozgalmas és gondolkodtató feladatok kavalkádja adta, hiszen volt itt logófelismerés másodpercek alatt, csapatnév elmutogatás ember-betűkből, vodka-narancs forgó, totó és számos más szórakoztató feladat.
Az estet a JATÉ-ban tartottuk, így természetes következménye lett a vetélkedőnek egy jó kis buli hajnalig.
Reméljük, hogy máskor is ennyien eljöttök egy közös programra!
Noémi
2010. november 26., péntek
2010. november 8., hétfő
CCUSA - Felejthetetlen nyár az Egyesült Államokban
2010. augusztus 28. A hazautazásom napja New Yorkból. Szomorú vagyok, hogy haza kell mennem, mivel az elmúlt két és fél hónapban az Amerikai Egyesült Államokban éltem. Milyen jól hangzik, vagyis hangzott…
Felmásztam a 381 méter magas Empire State Buliding tetejére éjszaka, és lepillantottam a fényárban úszó New Yorkra. Bebicikliztem a Central Parkot. Jártam a Wall Streeten, álltam ott, ahol George Washingtont beiktatták, mint az USA első elnöke. Körbejártam a Ground Zero-t, ahol a World Trade Center hatalmas tornyai álltak, elhajóztam a Szabadságszoborhoz. Átsétáltam a Brooklyn hídon, minden estémet a Times Squaren töltöttem. 1 dolláros amerikai hot dogot ettem. Jártam a new yorki könyvtárban, láttam az emberiség első nyomtatott könyvét, a Gutenberg bibliát élőben. Sárga taxiztam. Fürödtem az óceánban Coney Islandon, helyben sütött garnélarákot ebédeltem és a Rekviem egy álomért című filmben látott mólón sétáltam. Bejártam Washington D.C-t, amikor a táborban szerzett barátaimmal autót béreltünk és Connecticutból, New York, New Jersey, Delaware, Pennsylvania ,Maryland és Virginia államon keresztül 7 óra alatt „átugrottunk”. Jártam Martin Luther King és a Forrest Gump beszédjeinek helye miatt is elhíresült lépcsőkön, az Abraham Lincoln Memorial előtt. Álltam a Washington Monument hatalmas Obeliszkje alatt, jártam a Capitoliumban. Láttam azt az űrkapszulát amiben Neil Armstrong és társa visszatértek a Földre a Holdról. Ott álltam a Fehér ház előtt. Eljutottam a Pentagonhoz, és láttam a híres Georgetown-i egyetem Campusát is. Közgazdász hallgatóként, számomra további érdekesség volt a FED, az amerikai jegybank székháza Washingtonban, valamint a New Yorki székháza, ahol a metró szintjénél is mélyebben őrzik a világ aranykészletének 80%-át.
Ezeket az élményeimet csak az utolsó két hét alatt szereztem. A tábori élményeim, amelyeket a connecticuti kisváros, Kent melletti gyerektáborban szereztem még a fentebb említetteknél is felejthetetlenebbek.
A mexikói, amerikai, ausztrál, angol, cseh és szlovák barátaim, akiket ez alatt a nyár alatt szereztem, biztosítanak arról, hogy a világon immár majdnem minden kontinensen tárt karokkal fogadnak majd.
A közös barbecue partik, a közösen eltöltött szabadnapok a tóparton, a kajakozások, az együtt végigizgult baseball meccsek, a közös bulik a bowling clubban és még ezernyi új tevékenység amit itthon sosem kezdtem volna el, olyan társaságot alakítottak ki, amelynek nehéz volt búcsút inteni.
A mindennapok munkája igazi csapattá kovácsolt minket, és a nyelvtudásom fejlődésének, valamint az amerikai munkának az életben is hasznát fogom venni.
A nyaram nyitottabbá tett. Rájöttem, hogy az egyetemi évek olyan lehetőségeket kinálnak amelyeket óriási hiba kihagyni. Az olyan esély pedig, hogy szinte ingyen, 3 hónapot töltsek az Egyesült Államokban dolgozva, valószínűleg az egyetemi évek után nem adatik meg újra.
Ezt a CCUSA nevű szervezet tette lehetővé számomra. Ez a szervezet amerikai gyerektáborokba közvetít munkaerőt gyerekfelügyelői és kisegítő személyzeti pozíciókra. A segítségükkel megszerzett munkavállalásra jogosító J1es vízum a munkaidő letelte után még 30 napot biztosít a jelentkezőnek, hogy az bármerre utazzon az Államokban.
Nagyon örülök, hogy ott lehettem és már alig várom, hogy júniusban ismét repülőre ülhessek!
Ha kíváncsi vagy, hogyan lehetséges részt venni, keress meg és nagyon szívesen segítek neked.
Balogh Bence
2010. november 2., kedd
A bűvös nap
Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy úgy vártam ezt a napot, mint kisgyerek a karácsony estét. Tavaly, amikor a témaválasztó lapot kellett leadni, még oly távolinak tűnt a mai nap, még annyira ráértünk. Aztán nyáron mindig akadt valami, ami miatt nem vettük elő a témát, de aztán kegyetlenül elkövetkezett a szeptember, és szembesülnünk kellett a ténnyel: el kell kezdeni a szakdolgozatot. És aztán jöttek az álmatlan éjszakák és a rohangálás, és emailek ezrei a konzulenseknek, egész napok a TIK-ben. De végül megszületett a mű, amin a BA-sok nagy része 2 hónapja dolgozott. És most itt van. Itt állunk, a záróvizsgajelentkezéssel, a szakdolgozati űrlappal, 2 db kinyomtatott szakdolgozattal és egy cd-vel a kézben, abban a lelki állapotban, hogy tök mindegy, hogy hanyast kapunk rá, csak szabaduljunk már tőle. Aztán még egy laza államvizsga, és vége a BA-s életnek. Kinek munkával, kinek mesterrel folytatódik a küzdelmek sora, de ami legszebb az egészben: végre egy karácsony, amit nem kell tanulással tölteni :D
Noémi
Noémi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)