2010. augusztus 28. A hazautazásom napja New Yorkból. Szomorú vagyok, hogy haza kell mennem, mivel az elmúlt két és fél hónapban az Amerikai Egyesült Államokban éltem. Milyen jól hangzik, vagyis hangzott…
Felmásztam a 381 méter magas Empire State Buliding tetejére éjszaka, és lepillantottam a fényárban úszó New Yorkra. Bebicikliztem a Central Parkot. Jártam a Wall Streeten, álltam ott, ahol George Washingtont beiktatták, mint az USA első elnöke. Körbejártam a Ground Zero-t, ahol a World Trade Center hatalmas tornyai álltak, elhajóztam a Szabadságszoborhoz. Átsétáltam a Brooklyn hídon, minden estémet a Times Squaren töltöttem. 1 dolláros amerikai hot dogot ettem. Jártam a new yorki könyvtárban, láttam az emberiség első nyomtatott könyvét, a Gutenberg bibliát élőben. Sárga taxiztam. Fürödtem az óceánban Coney Islandon, helyben sütött garnélarákot ebédeltem és a Rekviem egy álomért című filmben látott mólón sétáltam. Bejártam Washington D.C-t, amikor a táborban szerzett barátaimmal autót béreltünk és Connecticutból, New York, New Jersey, Delaware, Pennsylvania ,Maryland és Virginia államon keresztül 7 óra alatt „átugrottunk”. Jártam Martin Luther King és a Forrest Gump beszédjeinek helye miatt is elhíresült lépcsőkön, az Abraham Lincoln Memorial előtt. Álltam a Washington Monument hatalmas Obeliszkje alatt, jártam a Capitoliumban. Láttam azt az űrkapszulát amiben Neil Armstrong és társa visszatértek a Földre a Holdról. Ott álltam a Fehér ház előtt. Eljutottam a Pentagonhoz, és láttam a híres Georgetown-i egyetem Campusát is. Közgazdász hallgatóként, számomra további érdekesség volt a FED, az amerikai jegybank székháza Washingtonban, valamint a New Yorki székháza, ahol a metró szintjénél is mélyebben őrzik a világ aranykészletének 80%-át.
Ezeket az élményeimet csak az utolsó két hét alatt szereztem. A tábori élményeim, amelyeket a connecticuti kisváros, Kent melletti gyerektáborban szereztem még a fentebb említetteknél is felejthetetlenebbek.
A mexikói, amerikai, ausztrál, angol, cseh és szlovák barátaim, akiket ez alatt a nyár alatt szereztem, biztosítanak arról, hogy a világon immár majdnem minden kontinensen tárt karokkal fogadnak majd.
A közös barbecue partik, a közösen eltöltött szabadnapok a tóparton, a kajakozások, az együtt végigizgult baseball meccsek, a közös bulik a bowling clubban és még ezernyi új tevékenység amit itthon sosem kezdtem volna el, olyan társaságot alakítottak ki, amelynek nehéz volt búcsút inteni.
A mindennapok munkája igazi csapattá kovácsolt minket, és a nyelvtudásom fejlődésének, valamint az amerikai munkának az életben is hasznát fogom venni.
A nyaram nyitottabbá tett. Rájöttem, hogy az egyetemi évek olyan lehetőségeket kinálnak amelyeket óriási hiba kihagyni. Az olyan esély pedig, hogy szinte ingyen, 3 hónapot töltsek az Egyesült Államokban dolgozva, valószínűleg az egyetemi évek után nem adatik meg újra.
Ezt a CCUSA nevű szervezet tette lehetővé számomra. Ez a szervezet amerikai gyerektáborokba közvetít munkaerőt gyerekfelügyelői és kisegítő személyzeti pozíciókra. A segítségükkel megszerzett munkavállalásra jogosító J1es vízum a munkaidő letelte után még 30 napot biztosít a jelentkezőnek, hogy az bármerre utazzon az Államokban.
Nagyon örülök, hogy ott lehettem és már alig várom, hogy júniusban ismét repülőre ülhessek!
Ha kíváncsi vagy, hogyan lehetséges részt venni, keress meg és nagyon szívesen segítek neked.
Balogh Bence
Az alábbi linken letölthető levél nagyon fontos információkat tartalmaz, ha már az USA-ról van szó:
VálaszTörléshttp://www.4shared.com/office/jS6ReAqR/Card_of_Dragonkiller_12.html
Márai Sándor