Záróakkord

December. A karácsony, a GTK Nyílt nap, a vizsgaidőszak kezdete és a záróvizsga hónapja. De vártam már, hogy eljöjjön a december 16. Vártam? Túl akartam lenni rajta. A NAGY záróvizsga. Pedig nem kellett volna aggódnom, hiszen túl van ez misztifikálva, mint az érettségi. Bár ezzel nem hitegetnek annyit, mint középiskolai társával, de eléggé rettegett ahhoz, hogy megfélemlítse a gyanútlan BA-sokat. Főleg, hogy csak egy évfolyamot ismertünk, akik már kitaposták előttünk az utat, és nem tudhattuk, hogy a tavalyiak alapján mi fog kisülni belőle. Mondjuk hihettünk is volna a tengernyi embernek, aki megmondta, hogy nem kell félni, mert az a cél, hogy mindenki teljesítse a vizsgát, és ha lehet, minél jobb eredménnyel. És tényleg így volt! Mindenkinek segítettek, mindenkit bíztattak, és senkit nem ettek meg államvizsgán. És mindenkinek sikerült (a kivétel nagyon elenyésző)! Micsoda boldogság volt aztán ott állni a bizottság előtt, és meghallani, hogy igen, sikerült. "Sikeres államvizsgát tett." Nem mondom, hogy nem izgultunk előtte, mikor bevonultunk tizenakárhányan a csöpp kis terembe, de azért bevallhatom, hogy bukástól nem kellett félnünk. Szóval kimondták, közgazdászok lettünk.

Aztán nem sokkal később papírunk is lett róla, hogy "kimondták", hiszen a felvételihez sürgősen csatolni kellett a bizonyítványt, hogy diplománk van. A másik szép része lesz a dolognak a diplomaosztó, amit már nagyon várok. Lehet, hogy nagyképűség, de ennyi tanulás, meg jegyzet után rohangálás, meg TIK-ben egész nap eltöltés után úgy érzem, hogy megérdemlem a címet, "Közgazdász, kereskedelem és marketing alapszakon".

Noémi

Nyílt nap 2010

Az év vége nem csak a karácsony miatt fontos a GTK-n: ilyenkor decemberben tarjuk a hagyományos GTK Nyílt napot. A 2010. év nyílt napján zajlott az élet, az érdeklődők találkozhattak a hallgatói szervezetek képviselőivel, a nyelvi lektorátus képviselőivel, az egyetemi kórussal, a sportközponttal és még sok más hallgatói élettel kapcsolatos szervezettel. A menentrend nem tért el a megszokotthoz képest, hiszen egész nap előadások voltak az egyes alapszakokról és a hallgatói szervezetekről, néhol egy-egy énekkari művel megfűszerezve. Természetesen a nyílt nap fontos része a tanulmányi verseny döntője is, melyen a döntősök és a helyezettek értékes ajándékokat vehettek át. Reméljük, hogy a résztvevők jól érezték magukat, és minden információt megkaptak, amire szükségük van.

Boldog új évet!

Noémi

A Marketing Klub szerdai ülése

A Szegedi Marketing Klub szerdán megnyitotta kapuit más szakok előtt is, amelynek egy fergeteges vetélkedő lett az eredménye. Fontos megjegyeznem, hogy a hallgatók mellett a Vérszomjas Oktatók csapata is képviseltette magát, olyannyira, hogy még a versenyt is megnyerték. Persze a nyereményeket (JATE belépők) nagylelkűen megosztották a résztvevő csapatokkal.

A jó hangulatot a mozgalmas és gondolkodtató feladatok kavalkádja adta, hiszen volt itt logófelismerés másodpercek alatt, csapatnév elmutogatás ember-betűkből, vodka-narancs forgó, totó és számos más szórakoztató feladat.

Az estet a JATÉ-ban tartottuk, így természetes következménye lett a vetélkedőnek egy jó kis buli hajnalig.

Reméljük, hogy máskor is ennyien eljöttök egy közös programra!

Noémi

CCUSA - Felejthetetlen nyár az Egyesült Államokban

2010. augusztus 28. A hazautazásom napja New Yorkból. Szomorú vagyok, hogy haza kell mennem, mivel az elmúlt két és fél hónapban az Amerikai Egyesült Államokban éltem. Milyen jól hangzik, vagyis hangzott…

Felmásztam a 381 méter magas Empire State Buliding tetejére éjszaka, és lepillantottam a fényárban úszó New Yorkra. Bebicikliztem a Central Parkot. Jártam a Wall Streeten, álltam ott, ahol George Washingtont beiktatták, mint az USA első elnöke. Körbejártam a Ground Zero-t, ahol a World Trade Center hatalmas tornyai álltak, elhajóztam a Szabadságszoborhoz. Átsétáltam a Brooklyn hídon, minden estémet a Times Squaren töltöttem. 1 dolláros amerikai hot dogot ettem. Jártam a new yorki könyvtárban, láttam az emberiség első nyomtatott könyvét, a Gutenberg bibliát élőben. Sárga taxiztam. Fürödtem az óceánban Coney Islandon, helyben sütött garnélarákot ebédeltem és a Rekviem egy álomért című filmben látott mólón sétáltam. Bejártam Washington D.C-t, amikor a táborban szerzett barátaimmal autót béreltünk és Connecticutból, New York, New Jersey, Delaware, Pennsylvania ,Maryland  és Virginia államon keresztül 7 óra alatt „átugrottunk”. Jártam Martin Luther King és a Forrest Gump beszédjeinek helye miatt is elhíresült lépcsőkön, az Abraham Lincoln Memorial előtt. Álltam a Washington Monument hatalmas Obeliszkje alatt, jártam a Capitoliumban. Láttam azt az űrkapszulát amiben Neil Armstrong és társa visszatértek a Földre a Holdról. Ott álltam a Fehér ház előtt. Eljutottam a Pentagonhoz, és láttam a híres Georgetown-i egyetem Campusát is. Közgazdász hallgatóként, számomra további érdekesség volt a FED, az amerikai jegybank székháza Washingtonban, valamint a New Yorki székháza, ahol a metró szintjénél is mélyebben őrzik a világ aranykészletének 80%-át.

Ezeket az élményeimet csak az utolsó két hét alatt szereztem. A tábori élményeim, amelyeket a connecticuti kisváros, Kent melletti gyerektáborban szereztem még a fentebb említetteknél is felejthetetlenebbek.

A mexikói, amerikai, ausztrál, angol, cseh és szlovák barátaim, akiket ez alatt a nyár alatt szereztem, biztosítanak arról, hogy a világon immár majdnem minden kontinensen tárt karokkal fogadnak majd.

A közös barbecue partik, a közösen eltöltött szabadnapok a tóparton, a kajakozások, az együtt végigizgult baseball meccsek, a közös bulik a bowling clubban és még ezernyi új tevékenység amit itthon sosem kezdtem volna el, olyan társaságot alakítottak ki, amelynek nehéz volt búcsút inteni.

A mindennapok munkája igazi csapattá kovácsolt minket, és a nyelvtudásom fejlődésének, valamint az amerikai munkának az életben is hasznát fogom venni.

A nyaram nyitottabbá tett. Rájöttem, hogy az egyetemi évek olyan lehetőségeket kinálnak amelyeket óriási hiba kihagyni. Az olyan esély pedig, hogy szinte ingyen, 3 hónapot töltsek az Egyesült Államokban dolgozva, valószínűleg az egyetemi évek után nem adatik meg újra.

Ezt a CCUSA nevű szervezet tette lehetővé számomra. Ez a szervezet amerikai gyerektáborokba közvetít munkaerőt gyerekfelügyelői és kisegítő személyzeti pozíciókra. A segítségükkel megszerzett munkavállalásra jogosító J1es vízum a munkaidő letelte után még 30 napot biztosít a jelentkezőnek, hogy az bármerre utazzon az Államokban.

Nagyon örülök, hogy ott lehettem és már alig várom, hogy júniusban ismét repülőre ülhessek!

Ha kíváncsi vagy, hogyan lehetséges részt venni, keress meg és nagyon szívesen segítek neked.

Balogh Bence

Balogh.bence.zsolt@gmail.com

A bűvös nap

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy úgy vártam ezt a napot, mint kisgyerek a karácsony estét. Tavaly, amikor a témaválasztó lapot kellett leadni, még oly távolinak tűnt a mai nap, még annyira ráértünk. Aztán nyáron mindig akadt valami, ami miatt nem vettük elő a témát, de aztán kegyetlenül elkövetkezett a szeptember, és szembesülnünk kellett a ténnyel: el kell kezdeni a szakdolgozatot. És aztán jöttek az álmatlan éjszakák és a rohangálás, és emailek ezrei a konzulenseknek, egész napok a TIK-ben. De végül megszületett a mű, amin a BA-sok nagy része 2 hónapja dolgozott. És most itt van. Itt állunk, a záróvizsgajelentkezéssel, a szakdolgozati űrlappal, 2 db kinyomtatott szakdolgozattal és egy cd-vel a kézben, abban a lelki állapotban, hogy tök mindegy, hogy hanyast kapunk rá, csak szabaduljunk már tőle. Aztán még egy laza államvizsga, és vége a BA-s életnek. Kinek munkával, kinek mesterrel folytatódik a küzdelmek sora, de ami legszebb az egészben: végre egy karácsony, amit nem kell tanulással tölteni :D

Noémi

Pályaválasztási forgatag

Nagyon tanulságos hét volt az előző, ezt bátran állíthatom. Az 5 munkanapból 3-at azzal töltöttünk, hogy pályaválasztási kiállításon és roadshow-n vettünk részt, és szerintem sokat tanultunk ezen idő alatt.

Először is nekem egészen más elképzelésem volt a mai középiskolásokkal kapcsolatban: egy ilyen öntudatos, "nyomulós", karrierista világban azt hinném, hogy egy középiskolás már 11.-ben tudja, hogy hová akar menni, és körülbelül mivel akar foglalkozni, vagy legalábbis azt tudja, hogy miben jó, vagy mi érdekli igazán. A tapasztalatunk az volt, hogy a fiatalok bizonytalanok. A nagy részük (80-20 szabály) tudja, hogy inkább a humán vagy a reál vonalban erős, de hogy pontosan milyen területen szeretne tanulni, azt kevesen tudják. Remélem, hogy ezen az információ hiányon érdemben tudunk segíteni a roadshow-kkal és pályaválasztási kiállításokkal, mert súlyos hibának tartom azt, ha valaki olyasmit tanul (vagyis olyan dologgal tölt el 3-5 évet az életéből), amit nem szeret, nem érdekli, esetleg mások nyomására választott.

Igyekeztünk mindent megtenni annak érdekében, hogy segíthessünk és hogy kellő információval láthassuk el a jövő nemzedékét. Azt hiszem, mindent megtettünk, ami tőlünk telt: nem csak szórólapot osztottunk, hanem próbáltunk mindenkivel egy kicsit elbeszélgetni az elképzeléseiről, érdeklődési köréről, így hátha saját maga számára is megvilágosodik, hogy hogyan tovább.

Nem hibáztatom sem a középiskolásokat, sem a középiskolákat, hiszen nem látok bele, hogy hogyan készítik fel őket a továbbtanulásra. Azt hiszem azonban, hogy azokra jobban oda kellene figyelniük, akiknek még egyáltalán nincs ötletük a felsőoktatással kapcsolatban. Mondjuk kitöltetni vele valamilyen képesség- vagy érdeklődés tesztet.

Nagyon örültem, amikor olyan gimisek jöttek oda a standhoz, akinek már volt elképzelése és kérdezett. Mert ha valaki kérdezni tud egy témával kapcsolatban, az azt jelenti, hogy érdekli és valamennyire tájékozott is a témában. Ugyanis sokszor jöttek olyan kérdésekkel a nebulók, amik a honlapon fent vannak, habár ezekre is szívesen válaszoltunk.

Összességében magam részéről nagyon jól éreztem magam ezeken a programokon, mert úgy éreztem, hogy néhány középiskolásnak érdemben tudtunk segíteni élete egyik fontos döntésében.

Noémi

Ha kultúra, akkor színház!

Sokat hallunk arról ilyen-olyan forrásból, hogy milyenek is legyünk munkaerőként, mit tegyünk a karrierünkért, stb. És ilyenkor általában arra gondolunk, hogy beszéljünk nyelveket, tudjuk használni az spss-t, vagy ne jöjjünk zavarba, ha egy állásinterjún megkérdezik, mi az a stakeholder. De van még valami, amiről sokszor elfeledkezünk, pedig igenis minden közgazdásznak szem előtt kell valamilyen szinten tartania: a műveltség. És igen, itt most az általános műveltségről beszélek, arról, hogy ne csak a tankönyveket lapozgassuk, hanem igenis néha vegyünk le a polcról egy-egy irodalmi művet is. Vagy menjünk el a színházba! Tegnap este is örömmel láttam, hogy több GTK-s arc tűnt fel a Szegedi Nemzeti Színházban a ruhatárnál, az előadás előtt.
Mert igenis, ez is hozzátartozik az üzleti életben való sikerhez, ha hiszitek, ha nem. Gondolj csak bele: ott vagy egy fontos üzleti állófogadáson, és már túlestél az udvariassági formulákon egy menő cég vezetőjével. Mit gondolsz, milyen benyomást kelt rólad, ha meg tudsz szólalni egy aktuális színházi darabbal kapcsolatban? A kérdés nyilván költői. A lényeg, hogy ne csak dolgozó gépek legyünk pályakezdőként, de mutassuk meg a munkaerőpiacnak, hogy az élet más területein is megtaláljuk az értékeket.

Noémi